A régi időkben volt a Kínokozás nevű harci képzettség, ami az Fp sebzést tolta meg az Ép sebzés és a Túlütés hátrányára. Na erre volt tökéletes fegyver a rapír. Apró, gyors mozdulatokkal fájdalmas, de nem végzetes sebekkel ingerelni, fárasztani az ellent, pl. párbajban, amikor legyőzni akarod a másikat, nem feltétlenül megölni. Persze elsősorban vértezet nélküli ellenfeleket. Ennek volt ellenpárja a Pusztítás, ami a főleg erővel megtámogatott, nagy fegyverek sajátja volt, alacsonyabb Túlütésküszöbbel, hogy Ép-t sebezzen. Rendszerint páncélba bújtatott harcosok ellen használták, még a Kyr időkben (Kyr Pusztítók hagyományos képzettsége volt). Az Új Tekercsekben már annyit finomítottak, hogy bárki csak az egyiket tanulhatja meg. Annyira más lelki beállítottság kell hozzájuk, hogy kölcsönösen kizárják egymást. Ehhez jött hozzá (talán a Második Törvénykönyvben), hogy rapírral a célzott támadást kevesebb levonás sújtotta. Ezekből én azt szűrtem le, hogy ugyan a szabály nem tiltja, de én nem engedném a Pusztítást tőrkarddal. A 4. méretkategória alatt csak a csatabárdok és buzogányok esetén, vagy egyszerűbben, aminek van átütése (kivétel a rövidkard, mert annak is van :) ).

Szerintem felesleges módosítani a szabályokon. A képességhez szükséges élettan a hattértudás ami a halálos csapásokhoz kellés igazából a pusztítás a gyakorlatot és a berögzödést képviseli hiszen sima Élettannal hiába tudod hova üss, vágja vagy döfj ha nem ismered a fegyvered adta lehetőségeket és a kivitelezést akkor kútbaesett a dolog. Nyugodtan lehet bármilyen engedélyezett fegyverrel pusztítást alkalmazni mert a Fegyverhasználatod révén ismered a teknikát amivel kivitelezd. Az szerintem mellékes milyen fegyver áll szemben a megadott vértel. Nehézvértnél pedig nem mindenki szaladgál teljes vértezetben mivel drága és ha van is pénze nem is ilyesmire költi emellett a Varázsló erőterénél ami SFÉ-t ad mi van? Amúgy meg egy rapirral harcoló kalandozó sztem nem ostoba és vagy megválasztja párbajnál a fegyverét vagy pedig ésszel harcol. Arra gondolok hogy nagy erőpazarlás a vért viselés elég ha kifárasztja ellenfelét és már is előnybe van. Az átütés pedig lényegtelen mivel lehet nő a VÉ de ha kiszúrod az ember szemét és agyállományt ér győztél, ha csuklón szúrod nem képes fegyvert használni és sztem mindenki hallot már a kegyelemdöfésről amit a páncélosok ellen használtak (hónaljsúrás). Hiába nehezebb kivitelezni ha sikerül nagyobbat nyersz. A Kalandozás során pedig nem rohan mindenki a harcba, nem csak test test elleni párbaj létezik ha pedig arra kerül sor nem abból áll hogy támadás - támadás, talált- nem talált mert megpróbálod minden lehetőséged kihasználni mert a földönfekvő lovag könnyű célpont.

Nem kötöszködök vagy kioktatok csupán leírtam a véleményem ha valamit rosszul látok kérlek javítsatok ki.

Szerintem: a rapír sebzése 1k10 amiből az általad felsorolt vértek legkeményebbike is maximum 5öt tud levonni. Ehhez már egy 4-es képzettség kell ami nem minden bokorban bujkáló banditának lesz meg. Ha fegyverkabátról puha bőrvértről beszélünk az 1k10 bőven adja azt hogy "simán" képest átszúrni lévén 1-3 sféről(nagyon maximum 5) beszélgetünk.
Ha az a cél hogy a rapírt közkedvelté tedd, akkor vezesd be a csapatodnál a pontszúrást ami emlékezetem szerint a 2.-ik törvénykönyvben volt és a rapír kevesebb levonással támadott testtájakra.
A roham nem tudom hogy került ide, és bár hatásos harci manőver bőven rendelkezik hátránnyal amolyan lehet hogy a befőtt teszi el a nagymamát történet is könnyen kerekedhet belőle, a pusztítás itt megfogalmazott kp-ért sp-t elvvel ellentétben.
Nem célom senkit sem kioktatni, vagy megsérteni ha mégis ez jött volna le mea culpa.

Engem meggyőztél :) a vértviseletből származó plusz SFÉ-ről megfeledkeztem, a többi dolgot korrektül megérvelted és belátom indokolható az átütés.

Nem szeretnék vitatkozni, de... :)
Annak idején volt szerencsém az ország egyetlen hivatásos fegyverkovácsának munkáit kézbe venni kipróbálni, köztük az úgynevezett rapírt is. Valóban hajlékony a pengéje a hosszú, vagy rövid kardokhoz képest, de hangsúlyozom, hogy meglepően stabil. Nem szabad összekeverni a tőrvívásban használt valóban nagyon hajlékony pengékkel. Köztük óriási az eltérés.
Összegezve a rapír pengéje a többi kardhoz képest hajlékony. A fegyverkabáthoz, puha bőrvértekhez úgy viszonyul egy egy szúrással, mint ha ott sem lennének, abbitról, meg egyebekről én nem beszéltem. Igenis a szabályrendszer szerint egy vértviselet 3. foktól már lehet nagyobb az sfé-je a vérteknek, hiszen a könyv az mgt csökkenés mellett plusz sfét is ad a használónak.
Mivel átütést a könyv valóban nem rendel hozzá ebben igazatok van, de a másik oldalon ott van, hogy a pusztítást pedig nem zárja ki. A pusztítás rapírral számomra sem teljesen életszerű. Visszafordulva az etk-hoz a "bajvívó" rendelkezett halálos szúrás különleges képességgel. Amúgy csak arra gondoltam, hogy valami fűszer lehetne, ami csábítóbbá tenné ennek a fegyvernek a használatát, azaz 4. fokú rapír használat után pusztítás képzettség birtokában a kizárólag fegyverkabát, puha bőrvértek, sodrony és láncing esetében nem hiszem hogy annyira vérpisti lenne a lent felsorolt bónuszok.
Az hogy egy rohamozó karakter pusztítás ide vagy oda rendes fegyverrel 20-40 sp-ket is sebez egy találatból...
Talán ezzel nem borulna fel a kényes egyensúly.

Sötét bárd, vagy gonoszabb beállítottságú bajvívó karakternél elképzelhető, a fix sebzéspontot lehet csökkenteni, mondjuk az eredeti érték felére, 1 Sp marad, végül 1k3 Sp.

Hmm én fellapoztam a törvénykönyv fegyverek táblázatát, és a rapírnál az átütés oszlopban a nem szó szerepel, vagy is nem hogy 4(!) hanem 0 az átütése. Pontosan amiatt amit már leírtak a rapír alapvetően egy könnyű hajlékony vívó fegyver ahol az ügyesség/gyorsaság többet számít mint a puszta erő, nem véletlen ez az egyetlen kard amivel le lehet adni a 3 támadás/ körönként.
Pusztítás és rapír: nekem elsőre elég vérpisti gondolat habár valóban a törvénykönyv nem tiltja. De, melyik karakterkoncepcióba fér bele a pusztítás és a rapír forgatás? A képzettség és maga a fegyver forgatásának módja szöges ellentétet zár be, és bár szabályrendszer szerint használható szerepjátékos szinten már gondokba ütközik szerintem.
A pusztításhoz: a fix sebzéspont eléggé felborítaná az egyébként is ingatag eggyensúlyt nem véletlen hogy a fegyverek alaphelyzettben csak max + 2es módosítóval rendelkeznek. Valamint minden élő és élettelen "kalandozó" pusztítás 4-el rohangálna...

Korrektnek tartom a fokonkénti +Sp-t, illetve az alapján, amit az elején kifejtettél, az erőbónuszt is hozzálehet számítani. Az átütéssel nem értek egyet, soknak gondolom, a rapír pedig a pengéjének kialakítása miatt inkább hajlik meg minthogy átszúrjon az általad említett vérteken. Illetve ezeknél a vérteknél 4-es SFÉ a max, ha nem mágikusak, vagy abbitacél, mithril stb az anyaguk. Én mondjuk abszolút nem adnék átütést a rapírnak. Helyette mondjuk -10 túlütésküszöb, hiszen a pusztítás miatt tudja, milyen módon kell szúrni ahhoz, hogy súlyos sebet ejtsen, ám a fegyver kialakítása miatt ez nem olyan hatékony, mint a többi pusztításra alkalmas fegyvernél. (Élettan: tudja a karakter, HOVA érdemes szúrni, fegyverhasználat+pusztítás: tudja a karakter, HOGYAN kell szúrni, ahhoz, hogy súlyos sebet ejtsen.)

Továbbgondolva, hogy ennyire ne legyen gyengítve, mivel a rapír pengéje összpontosítottan adja tovább az erőt szúráskor továbbra sincs túlütésküszöb csökkenés, viszont:
- könnyűvértezetek (fegyverkabát, puha bőrvértek, sodrony- illetve láncing, karművészvért) ellen a rapírt használó a fegyverhasználatának fokánál kapott átütés dupláját számíthatja, mint átütőerő. Pl 4. fokú fegyverhasználat esetén 2 helyett +4 az Átütőerő, továbbá a lent leírt módon a rapírra felvett pusztítás fokával megegyező +Sp-t kap.
- fenti statokat megkapja és nem kell hozzá túlütnie ellenfelét
Így színesebb lehet a játék.
Vélemények?! :)

Egyetértek

Osztom az ötletet! szerintem fokonként +1 sp, de nincs túlütés küszöb csökkentés, mert a rapírral résekre kell szúrni, páncélt (nehézvértet) az nem üt át.

Igen, tudhatja, hogy hová érdemes szúrni, viszont maga a fegyver nagyon vékony ezért szerintem valamennyivel be kellene osztani a pusztíás használatával kapott extra sebzést ha Rapírt használ a karakter.

Nem tűnik logikusnak, de a pusztítás lényege a minél nagyobb kár okozás a szervezetben. Már pedig egy szúró fegyverrel is lehet nagy kárt okozni, csak nem sújtással, hanem a belső szervek, artériák, stb

Pusztítás alkalmazható rapírral? A szabálykönyv nem tiltja, azonban szerintem megoszló vélemények vannak róla. Én pl nem tudom egyértelműen eldönteni. Egyik oldalon a rapírral nem lehet erőteljes csapásokat mérni az ellenre (itt felmerül az erőbónusz kérdése is), másik oldalon tudja a karakter, ha van pusztítása, hogy hova érdemes szúrni, hol vannak a létfontosságú szervek. Vélemények?