Tod munkája nagy részét befejezve (ami az éjjel keletkezett károk és emberi testnedvek feltakarítását jelenti) épp szokásos reggeli tennivalójába fogott. Pihent. Reggel úgyse jön senki kalandozó ha teheti korán nem jön és korán nem megy. Ez csak természetes. De ez az alak korán jött, ami igen csak bosszantotta Todot hisz reggeli elfoglaltságát sokkal fontosabbnak ítélte egy üres erszényűnél. Mosolyogva érkezett, amit nagyon furcsállt hisz ruhájáról lerítt a hosszú kaland pora. Messziről jöhetett, mert a nap már 2 napforduló óta derűsen sütött, ő meg sarasan, olyan jó sarasan lépett be, ami egészen felbosszantotta Todot hiszen most végzett az éjszakai maradék takarítással és most eljött a reggel, eljött a pihenés ideje és csak ő miatta vissza kell térnie dolgozni. De, ő csak mosolygott mint akinek rohama van. Mit se törődve a neki okozott kárral. Csizmája olcsó, mipartija barna és szakadt, hosszú fegyverkabátja kékre festett részeiről maximum a mipartira ragadt szürkés kékes foltok tehetnek tanúbizonyságot. Köpenye is lehetett valaha hisz ott vannak a bojtok a kabáton. Fegyvere (mi sem természetesebb) hiányzik, csak a hüvely pihen oldalán üresen, árván. És mégis mosolyog, ki tudja ki hozta és mi űzte Krán tudja.
-Jó reggelt. Egészen szép időnk van. De had mutatkozzam be Beregron vagyok
-Szép napot neked is, de ha még szeretnéd itt tölteni az elkövetkező időt kitakarodsz azzal a csizmával!

Fogadó a Nyerítő Macskához

A Nyerítő Macska egy jegyzetlenül jelentéktelen kis kikötő-város, legnagyobb és mindmáig egyetlen, tavernája. Véletlenül se tévesszük össze, a kikötő egyik raktárépületéből kialakított, halszagú késdobálót, vagy a faltalan városka szélén, békésen füstölgő kocsmát, egy valódi fogadóval! Ha idegen érkezik a városba, az vagy a helyi bordélyban, vagy egy éppen üres gyomorral várakozó gyomorforgató bárkában, vagy itt kénytelen megszállni! Ennél fogva, akárkit is kérdeznek meg, ebben a Harkoo néven leledző porvészekben, nincs más taverna, mint a Nyerítő Macska!
Két üvegezetlen, félembernyi ablaka között, egy széles, ugyanakkor látszatra nem túl strapabíró ajtó várja tárva-nyitva, be-betérő vendéit.
Az ajtó fölött, alig magasabban, minthogy egy termetesebb ember beverhetné a fejét, két fél cégér lóg, rozsdás szegekkel, és két meglepően időtálló léccel összetákolva. Az egyik fél egy ágaskodó mén, izmos hátsó felét jeleníti meg, a másik pedig tátott pofájú nagymacskát ábrázol. Szétrozsdált, a józan ész minden belátása szerint életveszélyes tárgy ez, ami alatt az egyszerű járókelő, vagy épp helybéli nem is mer csak úgy áthaladni. Ez részint annak a nyerítés és bagzás közti szellemhangnak köszönhető, ami a cégért fenntartó láncszemekből árad, másfelől a tárt ajtón és ablakokon, bizony néha napján, alacsonyan szoktak kifelé szállni a hevesebb kedvű vendégek.
Drágább is ez a hely, mint az indokolt volna, nem is járnak ide a helyiek, a déli városállamokon végigbaktató Kalandozóknak, azonban éppen ideális hely ez, mielőtt tovább indulnának egy olyan helyre, ahol történik is valami.
Ezen felül rossz népek is betérnek ide néha, a bevétel jelentős részét biztosítva, valamint nekik köszönhető, hogy bár az ajtó vézna, és rozoga, szinte mindig új, és nem nyikorog, havonta egyszer valaki úgyis kitépi a helyéből, vagy keresztül hajít rajta valakit, de pusztította már el villámcsapás, pszi-lökés, harcművészeti bemutató, tűz, jég, és egy alkalommal egy misztikus rúnákkal felékesített, kahrei nyílpuska is ketté hasította teljes magasságában. Bár ezek többnyire senkinek sem tűntek fel, a nyílpuskás esetnél példának okáért, mindenkit jobban lekötött, az a jóvágású törpe harcos, akinek kedvenc söröskorsóján, úgyszintén keresztül hatolt, az említett lövedék.
A kocsmáros neve Tod, - avagy Főnök, barátoknak Főnök Úr - aki immár harmadik örököse ennek a neves vendéglátó ipari egységnek, jó maga, akárcsak elődei, egykori kalandozó, aki valamiért itt tölti önkényes nyugdíjas éveit. Rebesgetik, hogy a sok átutazó között, egy régi halálos ellenségét kívánja egyszer megpillantani. Vagy épp, hogy a Shadoni Inkvizíció üldözte idáig, mivel Domvik felkentjének adta ki magát, és e cím felhasználásával érte el, hogy Shadon minden szegletében, számos nagy hírű udvar hölgyeinek első szülöttje köthető az ő fékezhetetlen hit-buzgalmához. Megint másik szerint ő valóban pap, hogy melyik istené az kétséges, de urának kegye már csak odáig terjed nála, hogy minden hónapban áldást kérjen tavernája cégérére. Ez minden esetre megmagyarázná, hogy miként lehet még a helyén az említett tárgy.
Tod valamikor jó kötésű ember lehetett, de akár szikár is. A negyvenes évei végén jár, ujjai vastagok, illőképpen termetes hasához, pufók arcához, megereszkedett tokájához. Mégsem akadt még férfiú, akit egy felmosóronggyal ne penderített volna ki, amikor úgy támadt kedve.

// Én régen viszonylag sokat fórumos szerep-játékoztam, ezek közül az első egy kocsma volt. A beholder.hu fórumán üzelemő, Fogadó a Nyúvad Fekete Sárkányhoz.
A koncepció egyszerű, bárki bejöhet a kocsmába, és kocsmázhat, ha van kedve. A hozzászólások játékszerűek kell legyenek, hanyagoljuk az igénytelen írásmódot, ha kérhetem. Meg a két szavas kommenteket is.
Alapvetően szerintem jól működne, ha betévednének ide karakterek, akik elmesélnék, akár a kocsmárosnak, akár egymásnak, hogy milyen kalandjaik voltak. Tehát a karakterek szempontjából lehet mesélni arról, hogy miket éltek meg. Egy szabályt itt meghatároznék, vannak modulok, amiket többen, többféleképpen is lejátszottunk, aki az ilyeneket először ellövi, az viszi annak a modulnak a nosztalgiázási jogát.
Idővel akár fórumon lehet meséket csinálni, elmenni kalandozni, ha ez itt működik, persze erre érdemes más témát nyitni, a fogadó, kocsmázásra való.
Lehetőleg hanyagoljuk a vérpisti mentalitást, és a 10. szintűnél magasabb karakterek történeteit. Egyszerűen megtörné az egész hangulatot.
Egy valaki, egyszerre csak egy karakterrel tartózkodjék a fogadóban.
Az offokat kéretik // közé // tenni.
Ha senkinek nem tetszik ez az ötlet, üres marad a topic. Ennyi.
A kocsmáros mindenkit kiszolgál, és meghallgat, hitel nincs.
Nem olvastam vissza a nyitó hsz-t, szóval nem tudom vannak-e benne ordas elgépelések, vagy értelmetlen mondatok.//