Hehe tényleg jó a kép :) És ha belegondolok lehet sok kalandban valahogy így néztek ki a karik a tudtuk nélkül. Én is be fogom vezetni azt, hogy most már nézzük, hogy pontosan hova megy a találat és a sérüléseket is megpróbálom majd pontsan kitalálni, mert mindenképp sokat dobhat az élményen.

Ha meg nem válik be, hát akkor hagyjuk, mert azt azért nem szeretném, ha a játékélmény rovására menne.

Opcionális szabályok, sérülés módosítók - ezenkívül mintha valahol le lenne írva, hogy 4 Ép-nél már körönkénti egészségpróba, vagy ájulsz (lehet, hogy nincs benne, de mi használjuk). Igazából az opcionális szabályok nagy része használható.

A kép tetszett, ez az oka annak, hogy nem hagyom, hogy a játékosok tudják, mennyi Ép, Fp maradt nekik :)

A harc már csak ilyen.

amugy a benulas ideiglenes, amint visszaternek az ÉP-i ujra tipp topp.
Bénulás = Kartörés pl.

Valahogy le kell kezelni ezeket, hiszen nem ugy mukodik hogy "amig egy ÉP-m vcan addig siman harcolok"

http://ferretbrain.files.wordpress.com/2011/09/hitpoints.jpg

Ledobáltam pár harcot, gyakorlatilag egy küzdelem alatt bárkiből nyomorék lesz és vonulhat vissza udvari bolondnak.

Fiigyelem: A kötelező ÉP vesztés opcionális szabály.

Opcionalis szabályként nem versenyen a páncél alap MGTjhével megnövelem a kötelező Ép vesztés szintjét, de ez háziszabály.
pl alapesetben 3as MGT-jű páncélnál 5+3=8 FPnként megy egy ÉP

az uj harcrendszer az etk-hoz képest csak 7%-al halálosabb, ha odafigyelsz a szabályokra, nem csak a felével játszol!

a csonkolás es benulas és a találat helye rendkivul fontos. ha nem akarsz plussz kockaval dobni akkor használd a tamado dobás egyes helyierteket! PL: 68as tamado dopbas, talalat helye 8=törzs
( 00-nal kidobjuk, ne menjen mar mindig fejre :) )

azaz mondjuk a karodon 1/4 maxép sebet TUDSZ elszenvedni. van 12 ÉP-d akkor ott max 3-at. 3-6ig sebzesnel lebénul (eltört, inat vágtak stb), ám a karakter csak 3 ép-t veszit. karon 12ep-s karakter ha 7+ot sebzodik, levagjak, csonkoljak, szarrá roncsolják, de csak 3 ÉP-t veszit.

rééémesen egyszerű jatszani vele, akinek nem sikerül a matek, annak javaslom a palcikaember ábrát a karilapra, ahol be van jelolve a találat helye szám, és hogy az adott kari mennyit tud ott sebzodni. MEglássátok, jobban birjatok a harcot.

456 a fegyverforgato kar, 10 a fej. de nagyopn profi

http://cyrrian.uw.hu/

ezt nézzétek meg

profi

egy barátom csinálta

A boszorkánymasszőr nem csak villámot nem fog szórni, semmit sem fog varázsolni. :)

Ez játékstílustól függ, én a(z) (anti)heroikus kalandokat szeretem, az élet elég szopás, a játék kikapcsolódásra van. És így legalább sokkal kreatívabb mesélőnek kell lennem, ha szívatni akarom őket. Karit ölni nem szeretek, nem egyszer csaltam már a karakterek túlélése érdekében. Én ragaszkodni szoktam a szabályokhoz, nem árt ha van ami megköti a mesélő kezét is, inspirálja a kreativitást.

A következő két mesét bal lábfej nélkül játszotta végig, a másik csak bal kézzel vívott, mert kificamodott a válla. A többiek megúszták. És élnek, harcoltak, és összeszedték magukat. Életúton igenis fogok kart törni, kezet levágni és szemet kinyomni, mert hozzátartozik az életvitelhez.

Amúgy 60E a végtagisszanövesztés, és versenymodulon is figyelembe vesszük ezeket a negatívumokat - csak ott elég egyszerűen vissza lehet adni ezeket a "hiányzó darabokat". Arról nem is beszélve, hogy ez egy SZEREPJÁTÉK, és mivel az élet sem fenékig tejfel, az így járt karakter azt tesz, amit bír - lehet, a boszorkánymester nem fog egy ideig villámokat szórni, vagy az íjász fakezet fog használni, a kétkezes harcos meg egy fegyverrel fog vívni - ezek nem elképzelhetetlen helyzetek, főleg nem egy hosszabb mesén.

Elbeszélsz mellettem, megint arról van szó, hogy ezek olyan opcionális szabályok, amik eltérnek a szabálykönyvtől, és ha szólnak róla, hogy ez ilyen lesz, az rendben van, de nekem hosszú távon nem működik. Ha mese közben egy karakter végtagot veszít, azt csak magas szinten tudja visszaszerezni bármikor is, - nemtom fejből mennyi kegy - vagy akár csak bejelenti, hogy mesélő, hogy csontja tört, mert megcsapták egy buzogánnyal. Mennyi idő is amíg begyógyul egy csonttörés?
Másik remek húzás, hogy a játékos vesz 17-9 ÉP-t a karakterének, aztán fejtalálat egy rohamozó banditától, és ennyi volt, köszönjük.
Statisztikailag lehetetlen, hogy ilyen körülmények között magas szintet éljen meg egy karakter.

Csak a te általad hozott példában, meddig tartott amíg az a karakter újra harcképes lett? Ha egy boszorkánymester bal karjáról beszélünk, vagy egy íjászról, kétkezes fegyverrel hadakozó személyről, akkor gyakorlatilag innentől fel is akaszthatja magát, vagy végigihatja a következő hónapokat, amíg a karaktere rendben jön.

Nem igazán értek veled egyet: az egyik mese alatt bordatörések, csonkolás, ficam és mindenféle egyéb finomság is történt a karakterekkel, akik ezért rájöttek: nem sebezhetetlenek vagy legyőzhetetlenek. A következő játékban behozom a sérülés módosítókat is, ami nem sokat fog változtatni a helyzetükön számolás szempontából.
Hozzáteszem, a karakterek csak a leírásom alapján tudják, hogy milyen állapotban vannak, számszerűen nem látják az Ép-t, Fp-t, ami nemcsak hogy hangulatosabbá teszi a játékot (szerintük), hanem a hagyományos "megtámadom - eltalálod - 12" metodika helyett egy valósabb helyzettel találják szemközt magukat.
pl.:
- Megforgatom a kardom, hogy megzavarjam, majd szúrok.
- Jó, dobjál támadást rá.
- 164 (dobás: 78, találati hely: 8, vagyis törzs).
- Eltalálod.
- 9.
- Rendben. Ahogy megforgatod a fegyvert a kezedben, ilyedten hátrahőköl, mivel ez egy teljesen felesleges mozdulatnak tűnik a számára, ezért előrelendulve hasba szúrod, a kard elől átszakítja a láncinget. Megforgatod, hogy kirántsd, de ekkor a társa hatalmas csapást mér rád, ami elől éppen félreléptél (dobás: 91, sebzés: 8,találati hely: 5, vagyis fegyverforgató kar). A karvasadon megcsúszik egy kissé a penge, de így is mélyen belevág a karodba, ami erőtlenül hanyatlik magad mellé.

A MAGUS rendszere amúgy is lassú (habár nem a leglassabb), aminek a felpörgetéséhez tapasztakataim szerint jó szerepjátékra, és élhető helyzetre van szükség, ami legköti a játékosokat, terveznek, reagálnak, nem csak "dobás, dobás, dobás" meg "ennyi, ennyi és ennyi a sebzés", stb.

Az Fp és a Hm is igenis fontos, mert sokat számít a tapasztalat vagy az állóképesség - éppen ezért (bármennyire is utálom) szoktam venni még varázslónak is, hiszen ő is kalandozik - mindaz, amit SSyrius leírt, megtörténhet, nem csak harc alatt sérülnek a karakterek.

És egyátlatán nem mindegy, hogy melyik testrészed mennyi sebzést bír el: el célzott lövéssel lábra, kétszeres túlütéssel, 86 Ép sebzéssel elvileg megölöm a célpontot, valójában nem tudok rá többet sebezni, mint amennyi az adott sebzés max. Ép értéke - és ez NAGYON fontos.

Na azért erről előre meg kell állapodni a játékosokkal, hogy van-e célzott támadás, és ilyenek kidobálása, hogy hova talál a támadás! Én ezt sosem játszottam mert megnyomorítja a játékosokkal együtt a kalandot is. Főleg ha nincs egy magas szintű papsajt a csapatban, ami az egyetlen módszer, hogy valaha is rendbe jöjjön egy megcsonkított végtag.
JK-k karja nem törik el harc közben, olyanra tudok példát, hogy különleges eseménytől, - például kínzás közben - történik valami ilyesmi, de akkor arra rendszerint külön építek, és előre számolok vele.

Én rendszerint még a célzott támadás lehetőségét is hanyagolni szoktam, nem hogy azt, hogy alapból minden támadásnak sérülés lokációja legyen. Egyébként ajánlom nekem a Mechwarrior RPG (lehet, hogy Battletech RPG néven találod meg) rendszerét, ahol van egy csinos kis rajz, felosztva rajta 12 zónára a karakter teste, és minden egyes sérülésnél dobni kell, hogy hova talált, ott milyen páncél van, az milyen következményekkel jár, ha ott és úgy sérül meg. Szerintem ott se működik ez jól, ugyanis megnyújtja a harcokat, ami tapasztalataim szerint nem szerencsés. Főleg, ha megnyomorodik egy karakter lába, vagy fegyver tartó keze, és onnantól nem tud játszani, az aztán hatalmas játékélmény lesz!

Ha valaki sérül 30 ÉP-t, fogjuk ezt a 30-at, ami "B" és kivonjuk "A"-ből, ami a JK ÉP-je, és megkapjuk "C"-t ami minden bizonnyal negatív szám, ami == halál, program vége.

Lehet, hogy sok FP-t szenvedsz el, de vissza is pszized, meg varázsolod, ugyanolyan gyorsan. Én legutóbb vettem 70 FP-t egy harcosomnak, aztán rohamból leszúrták az amúgy igen magas ÉP-jét, és mókusolhatta. A másik szituáció viszont, hogy egy csapásból 5 ÉP-re került az NJK, aztán a maradékot viszont a 70 FP-jével együtt kellett lebontani róla, mert a páncélja folyton levitte annyira a sérülést, hogy ne nagyon veszítsen ÉP-t. Talán valami 5 FP-je maradt, mikor meghalt.

A realitás legfeljebb harmadlagos követelmény, a játékélmény és a játszhatóság után, ha kicsit belegondol az ember. Persze, ha valaki perverz élvezetet lel benne, én nem állok az útjába, de múltkor is egy mesélő természetesnek vette, hogy sérülés lokációkat dobál. Nem szóltam róla, leginkább mert az állam keresgéltem, hogy egy ekkora házi-szabályt valaki természetesnek vesz. UTK rendszerben ez alapból nem így működik. De még Káoszban sem, ahol eléggé ajánlott ez a lokációs dobálás. Shadowrunban sincs kidolgozva, bár ott a sérüléstől eleve kapkodod a negatív módosítókat, és előbb halsz meg, minthogy két végtagod ellőjék. (Bár két Közepes fizikait még bárki kibír, az lehet két végtag.)

Az FP egy passzív statisztika, ahogy a HM is, és én személy szerint nem annyira szeretek ezekből a kötelezőnél többet venni, mivel szeretem ha a karakterem dúskál a lehetőségekben, inkább veszek képzettséget, manát, kegyet, pszit, amik aktívak, használni tudom őket, és nem csak levonogatni amikor rám ül a kőgólem.

"Kartörésekkel, meg ilyenekkel, meg harc közben jobb nem számolni, mert csak a baj van vele, ráadásul könnyen visszaüthet mindkét félre."

Ti mégis ,hogy játszotok? :D

Ha eltörik a JK karja akkor a harc végéig meg se érzi vagy mi?

Különben is a JK nak se mindegy ,hogy mennyit és hova kap be. Se az ellenfélnek.
Ha pl rohamba alabárdal 30 ÉP sérülést szenvednél el akkor már nem is annyira mindegy,hogy hol talált el. Ezért kell dobni minden találatnál ,hogy hova is ment. (Okos KM ezeket kidobája előre aztán csak nézi a következő számot a sorban)

Ugyan is a karodra jóval kevesebbet tudsz elszenvedni mint 30. Így bőven életbe maradsz csak nem lesz karod, meg erősen vérezni fogsz.

Vagy pont az ellenkezője,hogy csak annyi ÉP-t sebzel az ellenfelen,hogy szinte mes se érzi,de azt a karján vagy a lábán tetted, akkor máris megvan az esély egy bénulásra.

Ugye,hogy nem mindegy és nem mellőzhető a dolog?

Az meg,hogy valakinek sok FPje van az kifejezetten előny és nem felesleges, mert FP sérülést sokféle képen lehet szerezni. Van amikor még harcba se kell keveredned hozzá. Erős fájdalom, méreg, átok, csapda, tűz vagy bármi.
...és azért az FP se töltődik fel pillanatok alatt.
Egy hosszabb dinamikusabb kaland alatt sok kis sérülést szenvedhetsz el.

Végül is kocsmai verekedés közben, logikus, hogy halottnak tettesse magát az ember, nem? :)

A 8 ÉP-s sebzés az első csapásból ment be, tompa eszközzel.

Nem azzal van a bajom, hogyha valaki háziasítja egy játék szabályait, én is szoktam, legfeljebb néhány ilyennel nem értek egyet.

Azzal van a bajom, hogyha a szabály alkalmazásának pillanatában derül ki, hogy mi hogy működik. Ebbe már nem egyszer bele ütköztem.

Kartörésekkel, meg ilyenekkel, meg harc közben jobb nem számolni, mert csak a baj van vele, ráadásul könnyen visszaüthet mindkét félre.
A kedvencem továbbra is amit a vakon való küzdelemre mondtál, az a visszaadom a karakterem esete, ha valaki be találja játszani.

Nah, Enger, vagyis itt inkább Callinicus.

Ismerem én a szabályokat, azt is tudom, hogy ott, hogyan kellett volna szabályszerűen eljárni, viszont neked és esetleg másoknak is meg kell értei, hogy egy 6-8 ÉP-s sérülés nem kis dolog. Itt mondjuk már eltört egy karod, egy lábad és minimum 3 helyen vérzel. Szerintem ilyenkor az a minimum, hogy átgondolom a helyzetet, hogy az adott karakter, amit én elképzeltem. az folytatná-e a harcokat. Amiről te beszélsz, abban az esetben ők nem olyan fából voltak faragva, akik folytatták. És abban sem lehetsz biztos, hogy elájultak. ;)

Ráadásul ha nincs fájdalomtűrésed, jó eséllyel fekszel ha 4 ÉP-re vagy az alá kerülsz, sőt találkoztma már mesélővel - védd magad Darien XD - aki egy konkrét 6-8 ÉP-s szájonverés után megajánlotta az ájulást az NPC-nek.

Hát itt meg újra előjön az a kérdés, hogy mennyire átgondolva fejlesztjük a karit. Aki hatékonyan akarja elosztani a KAPokat kiszámolhatja mennyi FP-re lesz szüksége. De lehet valósághűbb ha minden szinten raksz rá valamennyit. Még akkor is ha már mondjuk 20. szintű vagy.

Jól van na :P Átírtam :)

Egyébként az meg teljesen igaz, hogy valószerű. Ilyen szempontból nem is akartam kritizálni. Max annyiból, hogy bizonyos idő után az fp fejlesztése szükségtelenné válik :)

Én kb 60-70-nél tovább nem nagyon szoktam menni. Ennek az oka főleg az, hogy nagyon ritka, hogy elfogyna az fp-m. Lehet túl könnyű kalandokat mesélünk. Túl sokáig viszont tényleg nincs értelme elmenni vele. Mégsem kritizálnám emiatt a rendszert. Szerintem még valószerű is. Lehet, hogy valaki szinte nem is érez már fájdalmat(mondjuk van 200 fp-je), de attól még elvérzik, ha túl sok sebet ejtenek rajta.

Inkább téged kritizállak kicsit :)
A téma nevének jobban állna a fájdalomtűrés pont.

Na akkor itt van még egy téma, amiben a rendszert lehet kritizálni :)

Nemrég egyik karimmal eljutottam 100 Fp körülre és akkor eszméltem rá, hogy lehet felesleges ennyi Fp-t gyűjteni, amikor úgyis van kötelező ÉP vesztés. Nagyon könnyen lehet ÉP-t is veszteni a csapásoktól és ugye bár, lehet bármennyi FP-d, ha elfogyott az összes ÉP akkor véged :)

Szerintetek meddig érdemes az FP-vel elmenni?
Sztem mondjuk egy ÉPx5x2-nél semmiképp sem többig.
15 ÉP-nél akkor mondjuk 150-ig. :)