Jaj, de lemaradtam...

Elsőként: kétszeres túlütés azt jelenti, hogy olyan nagy a támadód, hogy a túlütés értékéhez képest még 50-el meghaladja (pl.: 120-as védőre van 224-es támadód) ami +1k6 sebzést jelent. És ez a kardművész életútra ment, 4. szinten kezdtem el harcértéket venni neki...

Második: az ordani tűzvarázslóknak van egy ilyen ága, hogy KERESŐK vagy KUTATÓK, akik nem tesznek mást, csak mászkálnak a nagyvilágban és információkat/godoni örökségeket/varázstárgyakat gyűjtenek, amit aztán valamilyen úton-módon hazaküldenek.

Harmadik: a 3 szférás isteneknek általában elég komoly megkötéseik vannak: én pl. nem biztos hogy látványos felvonulást tartanék Sogron nevében Eren városában, mert kikiálltanak toroninak és a látványos felvonulásból látványos lincselés lesz... Domvik nevében meg minden második embert megtérítek - mert a többin példát statuálok. Uwelre mondom, bosszú mindenek felett, Kyel - nos, miatta abbahagyom a hülyeségek szórását, mert már ettől is megvonja a kegyét.
Persze eléggé kifiguráztam a dolgot, de nem árt érezni, hogy ahol a kaszt erősebbek tűnik, ott az írók a saját Ynevükkel próbálták ellenesúlyozni a dolgokat.

Negyedik: törpe paplovag? gyere hozzánk, mi nem vesszük annyira komolyan a kaszt-faj táblázatot. A Tooma-pap ki van dolgozva (valahol meg is van), Kadal sem olyan nehéz.

Ötödik: egy ügyes előtörténettel a renegát fejvadászt nem vadásszák, mert halotnak hiszik - amíg le nem bukik. A másik lehetőség, hogy egy másik, nagy hatalmú rend szolgálatába áll, aki védelmet biztosít - hipp-hopp, máris biztonságosabb a karakter helyzete - cserébe a védelemért, lehet egy nagyfőnök, akinek minden szavára ugrani kell (csöbörből vödörbe).

Hatodik: Callinicus, javaslok egy barbárt - nem kell hülyének lenned, csak egyszerűnek (pl.: ha a karakter nem ért valamit, egy ideig (fontosság alapján) próbálja megérteni, és ha nem sikerül (politika, intrika), helyzettől függően reagálhat agresszíven (na jó, lecsapom) vagy kevésbé agresszíven). Az ME-vel így nem kell foglalkozni, természetben és harcban igen életképes, szerepjáték szempontból pedig könnyű játszani, és remek hangulata lehet.

Boszorkánymesternél, paplovagnál megint ott vagyunk hogy ha az értékeket és képzettségeket nézzük vannak jobbak rosszabbak is. De pl.: egy Ascens Morga (toroni) boszorkánymestert nem szívesen látnak sehol, még egy általános boszorkánymester goblint aki sámánnak/papnak adja ki magát megtűrik/jobban elfogadják.

Ilyen szempontból a sima boszorkánymester előnyösebb, mivel a karakter "nyugodtan" élhet, és nem kell állandóan attól rettegnie hogy mikor fogják hátba szúrni.

Tűzvarázsló/fejvadász úgy megy el kalandozni mint a többi kaszt. Egy Domvik pap miért nem marad és őrzi a nyáját/híveit?

Az a Darton pap és paplovag ami nem gyógyíthat, a Sogron azt csinál amit akar. Gyakorlatilag a legkevesebb megkötéssel bíró pap.

És hogy mehet el egy Fejvadász vagy egy Tűzvarázsló csak úgy kalandozónak?

Ranagol pap valóban nem járkálhat csak úgy, de nagyon hangulatos kis náczi kaszt, meg én szívesen játszok gorvikost. :)

Boszorkánymestereknél is elég szembetűnő amúgy, hogy van olyan alkaszt, ami mindent megkap amit a főkaszt, hátránya nincs, de kap mást is. :) Paplovagok detto ilyenek, rendszerint az alapokon felül kapnak ajándékba bónusztot. Bár ez a többi alkasztnál is jellemző, kiegyensúlyozatlan a dolog.

Valóban, de egy Jk tűzvarázsló abban különbözik a többi ordanitól hogy ő kalandor. Ilyen elv szerint a dorani varázsló is maradhatott volna a helyén, mint ahogy egy egyszerű lovag is maradhatott volna rendjénél.

Ami a papokat illeti, valóban van olyan amelyik első látásra erősebbnek tűnik, ha az igazi karaktert nézzük és nem az értékeket akkor többnyire azonos szinten van mindegyik kaszt. Sogron pap pl. nem gyógyíthat (régi ETK rendszerben így volt, most nem tudom hogy hogy van.). Ami a Ranagol papot illeti, lehet hogy 3 szférát is ural, ám egy Ranagol vallású egyén (főleg pap), csak úgy nem rohangálhat szabadon az utcán.

Persze mindegyik kasztból lehet erős kombót kihozni, de ha a KM odafigyel a karakterekre (és nem csak az értékeire), akkor egyensúly megmarad, sőt tapasztalat alapján a játékélmény is sokkal jobb lesz.

Nem értek egyet. A tűzvarázsló és a fejvadász a kedvenc kasztjaim közé tartoznak, és nem nagyon szoktam belőlük renegátot csinálni. Nem nehéz megfelelő előtörténetet összehozni és jól kijátszani, főleg ha a KM is felkészült és egyedileg készíti a kalandot a résztvevő karaktereknek megfelelően. Egyébként pedig egy renegát tűzvarázslónak, vagy fejvadásznak nincs túl könnyű élete. Ha valaki ilyet indítana nálam, folyton meg akarnák ölni. Persze ez még izgalmas is lehet a kaland szempontjából.

Hát én olyan JK-val még nem találkoztam, még koncepció szintjén sem. Egyébként mesélni se nagyon lehet neki, ugye csak akkor biznicelnek valamit ordanon kívül, ha oda küldik őket, JK-nak ez nem valami jó alap, úgy általában. :/

Sogron Pap-nak meséltem már, és a fejemben megfordult, hogy hozok.
Nem mellesleg az is egy tápos kaszt, erkölcsi megkötései csak a neveltetéséből vannak, - eleve kétféle van, ordani meg toroni - az istenéből nem. (Hiszen nem humanoid istenség, nincsenek emberi erkölcsei.) Három szférát tud, ami pedig kiemelkedő. A Papokon belül is fel lehet ám állítani, hogy melyikek a combosabbak, és Sogron meg Ranagol elég magasan vezet szerintem. Mindkettő tudja a természet szférát, amiben a legpraktikusabb dolgokat (szétzúzás, láthatatlanság, gyógyítás) megtalálni.

Minden tűzvarázsló renegát? Lehet renegát tűzvarázslót indítani, de az alap tűzvarázsló Ordanból származik és még mindig aktív tagja a rendnek.

Magusban elvileg elég szorosan összefügg a szerepjáték és a játéktechnika.

Ezért van, hogy minden tűzvarázsló renegát, minden bárd már elhagyta a magányos mesterét, minden fejvadász renegát, stb. Minél kevesebb megkötés, különösen erkölcsileg. A klánokkal amúgy sem szoktak baszkodni a mesélők, hogy ezt meg azt szólják bele a játékba.

Egyébként szerintem valahol elfogadható, hogy vannak A és B osztályú kasztok, és a B osztályúak egyszerűen nem egyenlőek péniszméretben az A osztályúakkal, viszont azokkal is lehet játszani, és van aki szeret is.

Nekem pl mostanság megjött a kedvem, a teljesen töketlen harcos kaszthoz, ami semmiféle csillivilli mágiát meg egyéb mókusságot nem tud. Egy kis vallásismeret neki, hogy 5-6 szint alatt legyen némi natúr ME-je aztán jól van.

Ja és törpe paplovagot, vagy olyan törpe harcost szeretnék még keverni, ami tud papi mágiját.
És van nála szentelt sör a szentelt víz minden képességével, viszont ha hitetlen issza, azonnal másnapos lesz tőle. :)

Miért nincs Tooma paplovag? (Ja remélem, már fixelve lett a paplovag bug amit említettem :)) Van valami külön magyarázat erre? A törpök elvileg jól szervezett faj, és a többi paplovag között sem mind szokott lovagolni, - darton, ranagol - szóval ez sem lehet kifogás.

Meg azt is hiányolom - bár ez már offtopic - hogy a törpe harcos nincs külön kidolgozva. A lovaglás nem illik alá.

... meg egy jó kis kocsmai verekedést valószínűleg ki fog hagyni kardművész barátunk (további hátrány :P ). Szóval hátrányban ott van még a kardművésznek az hogy szigorú tanok szerint él. A lovag ennél azért szabadabb.

Bár ez már inkább a szerepjáték része a magusnak mintsem a harc része

A bárd szerintem is nagyon erős annak ellenére, hogy a régi rendszerhez képest sokat gyengítették(sok más kaszttal együtt). Az infra látás persze nagyon jó a fénymágia ellen, de viszonylag ritka képesség.

Közelharcban a harc/kard művész szintén nagyon jó, főleg magasabb szinten, de azért harcművész. Viszont a 74 ÉPs sebzés nem tudom hogy jött össze. Nem tudom pontosan mit értesz a kétszeres túlütés alatt, mert ilyesmiről még nem hallottam. Egyébként pedig mindent bevetve (sárkány dühe + kiáltás + sebzésjárulék + roham) még egy igen erős kardművész is legfeljebb 50sp-ig(amit akár egy szimpla harcos is elérhet) jut nállam, és persze ebből lejönne az a 10-es SFÉ.
A negyedik szintű kardművészben pedig nem látom mi olyan nagy dolog. Csináltam gyorsan egy 4. szintű lovagot az összehasonlítás miatt. KÉ:43 TÉ:112 VÉ:138+50 sebzés: 3k6+2. (elköltött KAPok: 0 KÉ / 90 TÉ / 50 VÉ / 0 CÉ / 15 képzettség / 21 Fp / 0 Pszi / 0 Kegy / 0 Mana / 0 tul.-ra ).
Túlütés küszöbe ugyan 30-cal nagyobb mint a kardművészedé, de a támadója 36-tal nagyobb. Az értékei és sebzése is nagyobb mint egy kardművészé, ami nem is meglepő, mivel csak 6 pontos a háttere, és pszi-re sem kell költenie KAP-ot. A sárkány diszciplínákkal persze utoléri, és talán meg is előzi a kardművész a többi közelharcost, de pont ez a lényege. Ezen kívül pedig mint mindennek, a kardművésznek is meg van a hátránya, hiszen csak közelharcban jó.

Darien elmesélnéd, hogy is nézett ki a paplovag és a bárd esete, az abszolút látással, vakítással, 18 ÉP-s túlütéssel és a 365 db 5. szintű bárddal? ^.^
Ja meg ott valaki elfelejtett észlelést dobatni az illúziók ellen.

Amúgy találkoztam már biszexuális, leánylelkű, ópiumfüggő, borzasztóan gyáva bárddal is. Még szimpatikus is lett volna, ha egy alkalommal nem vesz el vagy két órát a játékidőnkből a mesélővel, mert élvezték egymást társaságát. :( Ez olyasmi amire én mindig kínosan ügyelek, nem szeretem egy játékban sem az olyan kasztokat, amiknek külön kell mesélni. (Shadowrunban teljes értékű mágiahasználó, rigó és dekás automatikusan tiltva.) Vagy leszívják aránytalanul a játékidőt.

Akkor javaslom, hogy olvasd át az UTK-ban a bárd kasztok leírását - ugyanis jónéhány olyan van, aki nem "tomjuice-klón" hanem, pl. tolvaj, művész vagy éppen katona.
Természetesen elfogadom azt, amit leírtál (mivel igaz), de ez annyit jelent, hogy nem érti meg a szerepjáték lényegét: egy "szőke herceg bárd, aki minden puncit megkeres" unalmas, egyhangú, ráadásul a karakter sem él, mivel nincsenek hibái. Természetesen az ember ideig-óráig elvan ezzel, de aki mélyebb, tartalmasabb játékra vágyik, az nem kezd el sablonokat követni.
Nekem volt NAGYON erős varázslóm, rúnamágus volt az istenadta, de olyan jelleme volt, hogy ez senkit sem érdekelt - meséltem egy tűz-elementál szerű lénynek, aki ingyen robbangatott (nem én találtam ki, és nem én fogadtam el - a kettő mesélő hátránya), de olyan mértékig parázott a víztől, hogy a mese negyedét pánikkal töltötte, és még élveztük is.
Ha legközelebb bárd jönne a csapatodba, próbáld megértetni vele, hogy a bárd nem a macsó, akinek mindenki lefekszik, és nem orgyilkos; a bárdnak (mindnek) a legfontosabb, hogy amit tesz, az tökéletesen idomuljon a stílusához, ráadásul aki a bárdok között orgyilkos lesz, az hulla-szobrászkodni fog (fene a gusztusát). Szóval, ha valaki harc alatt a "megvakítom és leszúrom" tervet hozza elő, mesélőként értékeld, az a karakter megteszi-e (pl. egy lombhullás árvája nem fogja megtenni, mert ő "nemes", ráadásul a ficsúr fajtából). Játékosként meg szimplán kérdezz rá, hátha eszébe jut.
Ha nem látsz benne hátrányt, csinálj: az ilyen jellegű karakterek sokkal jobban koncentrálhtnak a szerepjátékra.; vagy játszatok a tp-osztással: ha csak egy dolgot csinál, én kevesebb tp-t adok (nincs ötlet, újdonság, stb.), ha ezek mellett pedig zseniálisan játszik, akkor kapja a bónuszt.

Ja, és egy trükk ellenük, amivel azonnal meg vannak lőve: pyarroni varázslórend botja, és semmi nem tiltja, hogy más varázshasználónak legyen hasonló...

A kardművészről meg annyit, hogy udvari irányzattal, 4. szinten van 57 KÉ, 76 TÉ, 168 VÉ, 1k10+3 Sp, 20-as túlütésküszöb, és ebben nincsenek benne a sárkány diszciplínák - mi úgy szoktuk csúfolni, harcos 2.0.
Versenyen a 80 Ép-s, 10-es SFÉ-s démont a 10. szintű udvari kardművésszel két ütésből öltem - először 74 Ép (kétszeres túlütés + roham) másodjára csak 31 - ennyire erőssé válhat közelharcban.

Mágia-ellenállást bárki szerez, aki magára kap egy vallásismeretet, vagy pszit.

A rúnamágia nálam simán ki van tiltva, mivel halhatatlanná teszi a karaktert, lévén nincs költsége a varázstárgy alkotásnak. (DnD-ben ezt kb húsz éve megoldották.)
Kardművésszel nem találkoztam még, mert nem engedte be a mesélő. :) Ha jól emlékszem ETK-ban eleve csak magas szinten lehetett tanulni.
Varázslónál legalább össze kell rakni a varázslatot, én mondjuk mindig elmondom, ha valaki varázslót akar hozni, hogy vagy egy összefüggő mondatban elmondja nekem, hogyha varázsolni akar, hogy miből rakja össze a mozaikot, vagy nem lesz varázsló. Nem szívesen engedném, hogy a mozaik olvasgatással, meg számolgatással menjen el a játékidő.

A tűzvarázslónál mégis mit jelent az a meglehetősen olcsón eléget bárkit?
De ha el is éget bárkit, ő ennyit tud, és semmi mást, megöl egy célpont valamit, a bárdnál csak ilyen mellékes pársoros varázslat a vakítás. (amivel megöl bárkit)

Boszorkánymester képességei ellen, a vakítással (vagy süketítéssel, hogy a vakharc se működjön) ellentétben lehet dobni, avagy neki kell dobnia, hogy működjön. Villámmágiával meg legfeljebb a villámmester az aki nem törli ki. A boszorkánymesteri fejezetet pont elolvastam.

A bárddal konkrétan az a bajom, hogy:
- A mágiájához csak a papi ér fel, különösen alacsony szinten. Magasabb szinteken ugye a varázsló tényleg legyőzhetetlen, de ez minden rendszerben így van sajnos. (DnD, Shadowrun amikkel mélyebb tapasztalatom van) A papi is elég csúnya dolgokat tud. (Szétzúzás ami leszarja a személyes aurát.) De a bárdinál nem szerteágazóbb.
- Könnyen játszható, nem kihívás, így még csak az sincs velük, hogy át kell rágni száz oldalnyi mozaikmágiát meg pszit, ami elriasztja a legtöbb varázsdálkodni vágyót.
- Mindenki imádja, - már a világban - akárhova elmegy a dalnok, ott körberajongják, hogy jujj de jó, mocskosul előnyös helyzetben van, főleg mert ajándékba kap az elején egy jó kis hangszert is hozzája. Oda is bemehet, ahova más nem.
- Nincsenek megkötései, a varázslórendeknek vannak, a papoknak duplán vannak, a boszorkánymestereket mindenki utálja, a tűzvarázslót tudjuk milyen gyakori és hova tud csak tartozni, a bárd az ellébecol szabadon mint a madár, nem lehet sehogy megfogni, hogy de a rended azt mondta hogy, vagy az istened nem támogatja a varázslásod, vagy ha varázsolsz lebuksz, hogy ez meg ez vagy és megsütnek ropogósra.
- A játékosok közt is túl gyakori, a szépfiús kis bárd, gyakorlatilag Tom Cruise klónhadsereg, amiből egy is sok a világon. Fárasztóan unalmasak.
- És a bárd karakterek viszik a mesében a nőket, mert ők a bárdok.
- Személyesen is vannak negatív játéktapasztalataim bárdokkal. MAGUS és DND rendszerben is. (Pedig DND-ben még szar is a bárd, nem ér semmit.)

Más hasonló kasztoknak legalább korlátozásaik vannak. A bárdoknak ki van nyalva a hangszere, nem véletlenül olyan népszerű kaszt.

Az egyetlen módszer ellenük ha a mese Londonban játszódik, ahol köztudottan állandóan esik, vagy köd van.

Ez a "vakság" rész varázslatfüggő - a vakító fénnyel szemben tényleg nincs semmi, de a vakság okozásásval semmit sem ér az infra ellen, hiszen az hőlátást jelent - és ez az a dolog, amivel végkép meg lehet szivatni egy bárdot: bármilyen illúziót is teremt, anyag nélkül hője sincs.

A másik dolog, amit nagyon kevesen próbálnak orvosolni, az annyi, hogy a bárdnak semmi mágiaellenállása nincs, vagyis egy egyszerű kínokozással is ájultra lehet küldeni. Ráadásul egy átlagos bárdnak nincs sok manája, és nem gondolkozik olyanon, hogyan tudja ezt megoldani.
Ha meg megvakít, védekezőharc, és azt a néhány kört ki lehet bírni. De ismételten kiemelem: a játékos kreativitásán sok múlik, hiszen egy vakító varázslatot sokadjára már könnyű semlegesíteni, ellentétben az extrémebb, mindig új trükkökkel szemben.

A bárd mellett akkor a többit nem érzed erősnek? A tűzvarázsló könnyedén eléget bárkit, meglehetősen olcsón. A boszorkánymester meg annyira kiszámíthatatlan, hogy nem lehet felkészülni igazán ellene (zombi, életerő manipuláció, egy kis villámmágia, savfelhő, stb.), a varázslóról meg ne is beszéljünk.

Az összes régebbi játékos, akivel eddig beszéltem, nem a bárdot szidták, hanem a varázslót és a kardművészt - a varázsló 6-7. szinten már gyakorlatilag ölhetetlen, egy 4. fokú rúnamágiával már annyit varázsol, amennyit csak akar (ráadásul azonnaliak a varázslatai és a 2 szegmens pihenést sem kell kivárnia), a kardművésznek meg harcos irányban alaphangon +20-25 harcértéke van mindenre, az udvari irányzatnak meg 10-es túlütésküszöböt lehet összerakni, és ezekben a pszi benne sincs.

Nem tudom, honnan jön ez a bárd-ellenesség (én se szeretem, KM-ként nagyon rossz tapasztalataim is vannak a kasztról - főleg bizonyos hozzáállású játékosok kezében), de én az előbb említett két kaszttal többször rúgtam föl egymagam a mesét a hatékonyságuk miatt, mint a bárddal játszók összesen.

/off: nem támadlak és sértegetlek, nem is akarlak kioktatni, bocsánat, ha olyan hangvételű lett/

Szerintem a megvakulás azt jelenti, hogy elveszti a látását, ergo minden nemű látását elveszíti az abszolút látáson kívül.
Mellesleg vakítani szegmensekbe kerül, mágiákat semlegesíteni, meg abszolút látni, meg ilyenek, meg legalább egy egész körbe.

Én a megjelenés óta játszok UTK-val, és a bárd közel sem olyan erős, mint ahogy beállítod, ugyanis mindennek megvan az ellenszere: fénnyel vakít? az infrával semmit sem tud kezdeni, az működik a bárdnál. Fénycsóvát használ? Tűzvarázsló kivételével minden mágiahasználó tud destruktálni. Láthatatlan? Nos, akkor általában már elfutnak a párbaj elől.
A bárd előnye a szociális képességei és többi képessége már nem olyan erős - persze ez is függ a karakter kreativitásától. Én láttam már olyan bárdot, aki a harci képességeire koncentrált, a mágiát kiegészítésként kellett használni - majd a mese első órájában a vele egyszintű ember harcos egy 34-es dobással túlütötte és 10 Ép-t sebzett rajta; és láttam olyat, aki ugyan papírkutya volt, de eladta az átváltozott szörnyikének azt a mágikus követ 300 aranyért(!), ami mellékesen pont arra lett kitalálva, hogy bebörtönözze a kis barátunkat...

Érdemes rákeresni a neten egy iskoolageneráló programra.

Mi már nagyon régóta azzal dolgozunk. Egy meghatározott szabályrendszer szerint kiszámolja, hogy mennyi induló előnynek mekkora a háttere. Így sokkal nagyobb lett az esélyegyenlőség.

Semmi offense, erre való a fórum. :)

Hogy ne ölné meg, szintkörre megvakít valakit, és ez még csak egyetlen varázslat volt. :) Párbajban nem igazán akad ellenfelük.

Fura ha nálad ez a hozzáállás, elvégre a bárdok nem tolvajok, emlékeim szerint nincsenek is tolvaj képességeik nagyon a játékban - típustól függ - ők hozzák, viszik a híreket, gyakorlatilag az egyetlen szórakozási forma a puszta ivászaton, lovagi tornákon (költséges buli), és paráználkodáson kívül. Bár másfelől a bárdmágia olyan fegyver, amitől csakugyan nem árt fosni, még a boszorkányoknál is rosszabbak.
Én utálni szoktam eléggé a bárd karaktereket, loptak már el előlem játékidőt, a mesélő pedig próbáld már meg nem egyszer bárddal végezni velem. Ezzel egyszer nagyon megjárta, mert hagyott egy kört a darton paplovagomnak abszolút látásra váltani, és a vakítás után, tokától bokáig túlütöttem. (Bár a mesélő karakternek számolta az NJK-t, és azt mondta, hogy morális szabály.)

A hangmágia is elég ütős, (vakítás+süketítés és úgy már a vakharc sem működik! Bár láthatatlanság + csend kombóval, ezt egy pap is tudja.), de igazából a fénymágia nélkül ki lennék békülve azzal a kaszttal.
Ja és folyton lenyúlják a jó nőket. :) Kivéve, amikor csináltam egy Hergoli Villámmestert, akinek egyetlen szenvedélye a nők voltak, és az egész karaktert ennek építettem ki. Nem sok haszna volt, de feelinges nagyon. Költészet, tánc, etikett, szexuális kultúra, mindenfélét ráhúztam amennyire csak a pontok engedték, de amikor megjelent a bárd és az kezdett el csajozni, így is igazságtalannak éreztem a dolgot. (Bár szerencsére egy biszexuális bárd volt a csapatban, aki a prostikat bírta, mert azzal kevesebb a vesződés, az én karakterem meg csak nemes vadra hajtott.)

A papi mágia természet szférája is szép dolgokat tartogat, a bárdinál hatékonyabb láthatatlanságot, a bosorkánymasszőrinél hatékonyab dezintegrálást, gyógyítás, és ez még csak egy szféra volt. Ráadásul egy pap négyszer tudja felhasználni egy nap a kegypontjait (8 ima), bár egy boszorkánymasszőr harc közben is feltöltheti magát, a bárd legalább nehezen tölti a manáját, ha egyszer kifogy neki.

Azért a fejvadászt szépen visszafogták az ETK-hoz képest. És a harcosnak is több értelme lett. Bár azért elég ordító különbségek vannak, hogyha összeszámoljuk mennyi KP értékben kapnak képességeket az induló kasztok. (Elég lovag-pap-paplovag vonalon számolgatni ezeket.) Persze a mágikus képességeket ez nem tükrözi.

Szerintem nincs igazad! (no offense)
Az én játékaimban ha az illetőről kideül, hogy bárd már a pénzeszacskójukhoz nyúlnak és nagyon odafigyelnek, hogy mit kotyognak ki! Persze a nőket elcsábítják(esetleg férfiakat), de aki nem csábul el azt meg kell ölje!

Egyszerű kérdés, melyik kaszt van a legkevésbé kiegyensúlyozva a többihez képest?

Az nyilvánvaló, hogy a játékban nem igazán törekedtek a kasztok kiegyensúlyozására, különösen az alkasztoknál húzós ez. Egy Vérkelyhes ugyanazt tudja amit egy sima Boszorkánymasszőr, csak még annál is többet, egy kis plusz pénzzel megtoldva.

Alapesetben a legelmókusoltabb dolog szerintem a Bárd (azon belül persze a sötét). Erkölcsi megkötései gyakorlatilag nincsenek, semmilyen háttérszerű dologgal nem lehet megfogni, ahogy mondjuk egy paplovagot, (ami szintén elég aránytalan egy paphoz képest, hacsak a paplovagtól nem vesszük el a nagy arkánumot), mindenhol imádják a világban a bárdokat, (Elég csak az erogowi kivételezést megemlíteni.) és ott van a nyomorult fénymágiájuk, vagy három féle képpen tudnak megvakítani valakit, márpedig ha valaki vak, az már félig halott. Kivéve ha van mondjuk mesterfokú vakharca, vagy volt egy köre abszolút látásra váltani. Ez két elég ritka, és valószínűtlen tényező.
Plusz a bárdok még idegesítőek is, végigpofázzák a játékidőt, hajlamosak elvenni a többi játékos idejét.
Bár egy valamivel meg lehet fogni, ha egész hónapban felhős éjszaka az ég.