Egyetértek!!

a tappont nálunk elég jól megjelenik a szerepjátékban. A játékosok jobbára nem arányosan erős ellenfeleket kapnak, megtanulják tejfelesszájúan a szerénységet, trükközést, később pedig jönnek a hentelések, amik egyrészt nálunk jó kis etikai dilemmák kijátszására adnak lehetőséget, másrészt érdekes figyelni, a kezdetben kialakított hozzáállásuk a környezetükhöz hogyan változik

ennek tükrében TP-t érdemes tapasztalatért adni, reálisabbá teszi a fenti mechanikát

Egy másik játékból vettem az alapötletet (Dark Heresy). Az alacsony szinteket gyorsan meg lehet lépni, magasabb szinten sem megy el a játékosok kedve, hogy 5 év aktív játék után még mindig csak 5. szintű a parti.. :)
A játéküléseink általában 4 órások (nettó 4 óra) és hetente 1 alkalommal zajlanak. Hozzáteszem, hogy veterán játékosokról beszélünk (pl idén múlt, hogy 21 éve játszom ;) ), akik jócskán 30 felett vannak, tehát meló, család, stb .. :D
Minden 4 óra játékidő után 200 TP-t adok. Tehát ha terveznek egész játékidő alatt valami komolyat (nagyon gondolkodós a parti, sőt, néha túlbonyolítják az egyszerűt is), akkor is fognak fejlődni előbb-utóbb. Ezt megfejelem egy max 50 TPs egyéni "adománnyal" a szerepjáték tükrében. Nincs zombihorda és farkasfalka irtásáért 1 TP, nincs 'megoldotta a kalandot: mese végi' 600 TP, hanem leginkább a játékidő arányában, illetve élvezetes szerepjátékért.

Valóban a szerepjáték legnagyobb hátránya az idő. Rendkívül időigényes. Mostanra munka, "család" mellett örülök, ha havonta összejön egy játékalkalom. Ebből kifolyólag több Tp-t osztok már, de még mindig keveset. 12 játékalkalom alatt (12-18 óra aktív játékóra/alkalom) a srácok 2 és 3 szint között vannak. De élvezik, úgy sem a "hent" a lényeg. Hanem a szerepjáték, a karakter alakítása.

De mi is azon röhögtünk hogy még vagy 2 év és elérjük az 5. szintet :D

De jobban megbecsülöm én magam azon karaktereimet, akikkel nagyon sok mindenen átmentek, rengeteg "kaland". 6 év alatt a karakterem közel 20 évet öregedet. Heti 30 óra játék mellett. Nyári szünetekről nem beszélve, vagy akár a nyári saját szerepjátéktáborról (amikor napi 4-5 óra alvással egy hétig ment a játék, nem mondom mondjuk játszottunk hajnal 2ig minden nap egy kis buli, aztán pár óra alvás)

De ami szerintem a játék legnagyobb értéke az az emberi kapcsolat a játék során rengeteg emberrel találkoztam, akikkel azokkal bár egyáltalán nem szerepjátszom, de a kapcsolat él. A szociális képességek fejlődéséről nem beszélve. Hasznos hobbi csak r*hadt egy időigényes, ami az idő teltével egyre nagyobb gondot okoz.

elírás. megunta a karakterét, vagy elhunyt a karakter

Hát igen, így valószínűleg sokkal életszerűbb, hiszen senki sem lesz tapasztalt harcos azért, mert néhány napig kalandozott, hanem ahhoz sok-sok év kell.

Én is szívesen játszanék úgy, hogy a karakterem szépen lassan fejlődik nem pedig 2-esével ugrálja a szinteket, hiszen úgy tényleg életszerűbb. A baj csak az, hogy ehhez nagyon sok idő kéne, és az meg nincs.

Mostanában pár hetente játszunk 5-6 órát. Ilyen gyakoriság mellett évekbe telne míg egy kari fellép mondjuk 5. szintre, ha próbálnánk a TP osztást reális szinten tartani. Ráadásul nem is mindig tud mindenki ott lenni, ezért néha új karakterre van szükség, illetve néha természetesen rám kerül a sok a KM-ségben és akkor az én karim ugyebár nem fejlődik.

És persze, jó játszani mindig 1-2-es szintű karakterekkel, de azért néha azt is jó kipróbálni, amikor már nem csak 2 varázslat közül választhatsz, mert már többre is van manád.

Nálam/nálunk még az első szintet se szokták meglépni egy kaland alatt. Általában életút játékot játszunk. Pl.: fénykoromban mikor még volt idő intenzív játékra 6 év alatt lett a karakterem 11 szintes. Közben volt aki megunta a karakterét, vagy megunta. Ők első szinttel kapcsolódtak a történésekbe.

Nálunk szerintem elég nagy mennyiségű TP-ket osztunk ki (minden kaland jelent általában 1 szint lépést, ritkán 2-t is). Mégis általában 3-4. szint körül leragadunk, mert nem mindig sikerül ugyanazt a csapatot összehozni, illetve valahogy senki sem szeret sokáig ugyanazzal a karival játszani, mindig van valami új ötlet, amit kipróbálna.

Én úgy szoktam nekiállni mesélni, hogy mindenki találjon ki egy karakterkoncepciót, amit majd játszani akar és ahhoz írjon előtörténetet és csak utána alkossa meg a karaktert, ami max 4-5. szintű lehet. Számomra inkább az a fontos, hogy mindenki azt a karaktert játszhassa ki, amit akart. A kalandot meg a csapat szintjéhez írni még már nem olyan nehéz feladat. :)

A rekordom eddig 9. szint volt, az volt a legmagasabb szintű karakterem. Szerintem amúgy attól függ, hogy hányan vagytok a kalandozócsapatban. Minél többen, annál kisebb a valószínűsége, hogy épp mindenki ráér, annál nehezebb megszervezni egy játékot, ergo annál ritkábban játszatok.
Pár évnél tovább meg nem valószínű hogy ugyanazzal a karakterrel toljátok, mert előbb-utóbb valaki megunja, és valami mást is ki akar próbálni. Szóval ameddig azalatt a pár év alatt eljuttok, addig fejlődtök. Ami nálunk nem nagyon szokott 5-6. szintnél magasabb lenni, de olyan is volt, hogy csak harmadikig jutottunk.

De nagyon sok mindentől függ a dolog, a játékosok korától, személyiségétől, meg persze attól, hogy mennyi tp-t osztasz, milyen gyorsan fejlődnek.

Sziasztok!

Elég sokat mágusoztam régebben, de kimaradt kb 5 év. Most összeült egy kisebb csapat, és nekik fogok mesélni. Az a kérdésem, hogy ti hányadik szintig szoktátok feljátszani a karaktereket?

Nálunk változó, KM egy egy résztörténet után szokott osztani. De ott is erősen mérlegel h mennyit, mi lassan fejlődünk, kis szinten 1-2-3 szint még relatíve gyorsan megy utána lassul be. (100-500)
Mi nem szeretjük a túltápolt, gyorsan megnövő karaktereket nekik már olyan irreveláns ellenségeket kell berakni. Ritkán kapunk/adok mágikus tárgyat is.

Mennyi tapasztalati pontot szoktatok osztani a kalandjaitokban részt vevő karaktereknek?

A kariknak a szintlépéshez esetleg több, egyenként sok órás kalandban részt kell venniük egy szint meglépéséhez, vagy akár egyetlen hosszabb kalandban kapnak annyi TP-t, amellyel 1 (eleinte akár 2) szintet is léphetnek?